Chicago
a tóról
Chicago
a tóról
Chicago volt korábban
a tudatomban a maffia, a bűnözés fellegvára. Nagy örömmel fedeztem fel
a valóságban egy gyönyörű, tiszta, rendezett és rendben tartott világvárost
sok kultúrával. A város építészeti, városrendészeti képére már kezdettől
fogva sokat adtak. A század elejétől egy sor olyan jelentős épület létesült,
melyek alkotóikkal együtt azóta az építészettörténet részét képezik (Frank
Lloyd Wright, Mies van der Rohe, Goldbert a Marina City-vel, ld. kép jobbra).
Más
kultúra is van. Egyik este a Grant Parkban szabadtéri Beethoven hangversenyt
hallgattunk, a Chicago Art Museum olyan gazdag gyűjteménnyel rendelkezik
európai művészet terén is, hogy az ember csak győzze idővel és lábbal.
Talán véletlen volt, de az első napokban feltűnően sokszor hallottam üzletben,
kiállító teremben, vendéglőben klasszikus háttérzenét. Feltűnt és örültem,
mert rosszabbra számítottam. Persze múlhatott ez kedves chicagói barátainkon
is, akik egyetemi tudós népek, és nyilván a saját érdeklődésüknek megfelelő
környezetben mozogtak velünk is.
Persze a világ legmagasabb felhőkarcolójára való feljutás
rendezett és szabályozott amerikai stílusban ment. A Sears tower fekete
torony két szarvval, ezen a fényképen is látható jobboldalt.
Első
művelet a parkolás, 20 perc csak $5.- be kerül, utána meredeken emelkedik.
Buta fejjel azt hittem, felrohanunk, körülnézünk, megjárjuk ennyi idő alatt.
A valóság: gyalog körbe az épületen, bejárat a hátoldalon. Kígyós terelőkarám
a pénztárig (nem voltak sokan, mégis idő), Visa kártya lekezelése, nyugta
aláírás. Utána tovább a csőben, várakozás a következő ajtó előtt, a kijelölt
helyen. Beengednek: egy előadóterembe, ahol ismertetik az összes számot:
milyen magas a többi majdnem legnagyobb torony, de a mienk ezzel szemben
ennyi, hány látogatója volt évente, melyik évben a legtöbb, hány gyerek,
hány felnőtt, hány köbméter beton, hány akármi...
Továbbterelés,
várócsarnok, lift. Műszaki csoda, nincs zötyögés, hirtelen gyorsulás, csak
a légnyomáskülönbségen érezni, hogy milyen gyorsan jöttünk fel. Fönt vastagon
beüvegezett galéria, minden időjárás mellett üzembiztos. (Az ilyen és hasonló
helyek mind légkondicionáltak, számomra minden középület meglátogatásának
elválaszthatatlan kelléke volt legalább egy ujjatlan pulcsi.)
A látvány lenyűgöző: downtown sok felhőkarcolóval, kikötő
millió sporthajóval, parkok, freeway, távolabb a megszokott kertvárosi
kép kertes házak a horizontig és túl.
Két órát tartott.
Milwaukee már
messze nem ekkora város, de a jelleg ugyanaz: downtown néhány blokknyi
felhőkarcolóval, ezen a körön kívül szinte átmenet nélkül a kertváros amíg
ellátunk.
Milwaukee volt az egyetlen hely, ahol tényleg szükség
volt a magammal vitt öltönyre és nyakkendőre. (Később Ashlanban a Shakespeare
fesztiválon egy 'Ahogy tetszik' előadáson is felvettem ugyan, de én voltam
az egyetlen 'felöltözött' az egész nézőtéren). Vendéglátóink ugyanis üzleti
vacsorán vettek részt az egyetemi klubban és minket is meghívtak. A résztvevő
velünk együtt 4 házaspár pontosan olyan normálisan viselkedett, beszélgetett
köznapi témákról, mint nyakkendő nélkül pl. egy kínainál, de az Egyetemi
Klub kötelez. A klub parkolójában 'valet parking' van, tehát érkezéskor
kiszállsz az autóból a bejárat előtt, és az inas elviszi a kocsit a megfelelő
parkolóhelyre. Hazainduláskor pedig amíg a ruhatárból megkapod és felveszed
a kabátod, addig előhozzák a kocsit a bejárat elé.
Házigazda barátaink jómódúak, ennek több külső, másodlagos
jelét is tapasztaltuk, de közvetlenül a viselkedésükön vagy megnyilatkozásaikon
ennek soha nem adták jelét. Egy műszaki szemmel nézve is gyönyörű műanyag
fröccsöntő gyárat vezetnek Milwaukee mellett. A magas színvonal néhány
jellemzője: a gyár just-in-time szervezésű, a készáru raktár egyetlen napi
termelés befogadására elég; a szerszámtervező CAD-program nemcsak a geometria
intelligens kezelését teszi lehetővé, hanem szimulálja a forró műanyag
beáramlását és lehűlését is a felöntések optimális elhelyezéséhez.
Ök maguk egy szomszéd faluban laknak egy régi farmon,
melyet természetesen álattalanítottak, de miután nincs, aki lerágja füvet,
a barátom felül a traktorára (a képen legjobbra), hogy lenyírja a füvet
az óriási területen. 
Szabad
idejükben a közeli Country Clubba járnak, ahol vendéglő, szabadidő-tó,
tenisz, stb. van. Kedvenc időtöltésük a golf, minket is tanítottak az alapfogalmakra.
Mi augusztus végén jártunk ott és akkor itthoni mértékkel mérve is nagyon
normális későnyári időjárás volt, mi még fürödtünk a Michigan tóban (háznyi
hullámokban, mert erős szél fujt), de megtudtuk, hogy a tél ezen a kontinentális
klímájú vidéken nagyon kemény szokott lenni: heteken keresztül tud mínusz
20 foknál hidegebb lenni. Így nagyjából értettük, hogy miért készülnek
barátaink házat építtetni Arizonában, ahol a téli hónapokban akarnak lakni
(a cég irányítása a korszerű kommunikációs módszerek mellett onnan is lehetséges,
egyébként is a munka zöme a külső felekkel való tárgyalás, nem pedig a
befelé való intézkedés). A megértésünk néhány hét múlva lett teljes, amikor
mi is Arizonában jártunk.