Gondolatok Amerikáról

Minek is írom az egészet

Ami általánosság egyáltalán mondható...

Első állomás: a Michigan tó partja, Chicago és Milwaukee

Második téma: Central Valley, Sacramento, nyugati tengerpart, Seattle, Victoria, Vancouver (Kanada), Mt. St. Helens, Shakespeare Ashlandben

Harmadik téma: Nevada (sivatag), Las Vegas, Hoover Dam, Arizona, Grand Canyon (Colorado folyó), nemzeti parkok (Zion, Bryce, Petrified Forest, Arches), Rocky Mountains, Denver, Colorado Springs

Negyedik téma: San Francisco, öböl, redwood, bor és szőlő

Végezetül egy pár szó arról, hogy mi mennyi(be kerül)


Turistaként hat hetet töltöttem feleségemmel Amerikában (az Egyesült Államokban 9 államban, egy továbbiban Kanadában), és ennek az útnak a során szerzett élményeket szeretném megosztani mindannyiotokkal.

Turistaként először voltunk Amerikában, nem tudtuk pontosan, hogy mit is fogunk ott találni. Volt egy - nem is bevallott, nem is igazán tudatos - elképzelésünk Amerikáról, ami talán leginkább az itthon látható amerikai filmek, a híresztelések, a szájról szájra adott történetek és az újsághírek alapján alakult ki bennünk. Ez nem volt pozitív kép, kérdezgettük is magunktól még az utazás előtt, hogy "igazán akarunk mi oda menni?".

Végül mégis mentünk, az út során sok emberrel (régi és új barátokkal) találkoztunk, beszéltünk. Talán sikerült valamilyen képet kapni az ottani életről.

Az így kialakult kép néhány - általam lényegesnek tekintett - elemét, gondolatát adnám itt közre, a leírtak kicsit elnagyolt, vázlatos útleírást képeznek, leginkább keretet adnak egy-egy téma-mozaik részletezéséhez, melyek esetenként az utazás egy-egy állomásához, élményéhez kapcsolhatók. A leírtak természetesen szubjektívak mind a témaválasztás, mind a kifejtés terén. Nem szándékosan, de tudottan az, mert nem kerülöm el a jelenségek minősítését. Megkíséreltem azonban a véleménynyilvánítást úgy megfogalmazni, hogy az ne sértse azt, akinek más a véleménye.

Az út során mintegy ezer fényképfelvételt készítettünk, melyek közül néhány jobban sikerültet beszkenneltem abban a reményben, hogy a képernyőn valamelyest élvezhetők maradnak.

Előljáróban egy-s-más, ami általánosságban elmondható...

Néhány általános tapasztalatot rögtön az elején ki szeretnék emelni, ezek a megállapítások keretként, háttérként minden későbbi gondolathoz odaértendők:

- Amerika nem egy ország, hanem egy egész kontinens. Ennek megfelelően minden megtalálható benne, és a látogatón is múlik, hogy mit talál meg a maga számára. Az egyes államok belső szabályai is sok esetben eltérőek, igy az általánosításokkal nagyon óvatosan kell bánni. Más az életstílus a nyugati parton (ott is van különbség ÉNY és DNY között), más középen és végképp más a keleti parton, ahol nem jártunk, de sokan meséltek róla. Ezt talán nagyobbrészt a klímakülönbségekkel is lehet indokolni, de a különbség tény.

- A társadalom magját egy nagyonis vastag polgári középosztály képezi, mely tipikusan köz- ill. magánalkalmazottakból és kisvállalkozókból áll. Az ide sorolható polgár sokat dolgozik de elfogadható stabil helyzete van és keresetéből biztosítani tudja a családja anyagi jólétét, sőt, nyugdíjasként is lényegében változatlan színvonalon élhet. Ennek a viszonylag általános jólétnek nincs hírértéke, ezért erről nagyon kevés a (magyar) átlagember információja. Szenzációt az kelt, ami ettől felfelé vagy lefelé eltér, ezért aztán a nálunk látható TV-ben és az újságban is mindig csak a milliomos és a rabló a hír (pláne, ha a kettő egybeesik).
Ennek az erős középrétegnek egyenes következménye a feltűnően magas általános (utcai) kulturális színvonal (környezetvédelem, vásárlási kultúra kártyával, 30-napos visszaadási lehetőséggel, stb.).

- Amerikában sok téren bőség van: nyersanyag, energia és főleg hely bőségben van, tipikusan nagyon lazán, laposan, vízszintesen terjeszkednek, óriási távolságok vannak (látszólagos ellentmondás a nagyvárosok felhőkarcolós magja, ahol átesnek a ló túlsó oldalára, és egymással versengve építenek egyre magasabb házakat. Erre még visszatérünk). Ezekkel az erőforrásokkal feltűnő pazarlás latszik, bizonyára elsősorban keleteurópai szemmel nézve.

- A nagy távolságokat tömegautózással oldják fel, ennek összes következményével: óriási úthálózat (amit állandóan javítanak, mindig dugó van valahol), szigorú és szigorúan betarttatott szabályokkal. A közlekedés egyébként is az a felület, amelyen egy külföldi a leghamarabb találkozik a helybéli gondolkodásmóddal, a tapasztalatok nagyon érdekesek.

- Az átlagember nagyon törvénytisztelő. Azt, hogy ezt a lelke mélyéből származó meggyőződésből, vagy pedig egyszerűen a büntetéstől való félelmében teszi-e, nem sikerült egyértelműen tisztázni. Mindkét hatás jelen van.
Emellett embertársaival szemben türelmes és udvarias, sőt, szívélyes. Ezt valószínűleg generációk óta az anyatejjel együtt veszik magukhoz, ugyanis nincsenek erőforrásszűkében. (A keleteurópai, szintén anyatejjel megtanult agresszivitás és türelmetlenség ugyanis teljesen egyértelműen az itteni nagyonis szűkös erőforrásokra vezethető vissza: nálunk a polgár akármit csinál, azt csak a másik rovására teheti. Ott nem ennyire.)

- Nagyfokú szabályozottság (nem független a törvénytisztelettől): nemcsak a közlekedés, sokminden más is agyon van szabályozva. A hazai KÖJAL gyenge kezdő az ottani tisztasági és egészségügyi előírásokhoz képest.