Úgy is lett, ahogy előző este megbeszéltük. Két autóval mentünk, Mária velünk jött, és útközben sok értékes információt kaptunk.
Havasrekettyéig volt aszfaltút. Onnan tovább a karszt-hegységben a vízesésig vagy 5 km-t elég rossz, köves úton kellett autózni, de persze a látvány megérte: 312-320.
Onnan aztán István irányításával még tovább autóztunk a patak folyása mentén felfelé a völgyben (322-324), és két érdekességet is láttunk útközben.
Korábban urániumot reméltek bányászni a völgyben, és alagutat ástak a hegybe (325-327), majd elkezdték a kitermelést, és a meddőt kiborították az alagút szája előtt a völgybe (328).
Kicsit feljebb a völgyben pedig a patak játszik bújócskát: egyszer csak eltűnik egy kis barlang szájában, majd sok száz méterrel lejjebb újra előjön. A 334-352 képek ízelítőt adnak erről a csodálatos tájról.
Mi ezután elbúcsúztunk, és lementünk a Bélesi tóhoz. Ez sajnos csalódás volt, mást vártunk. A tó, mint a vízi energia hasznosítására kialakított mesterséges tavak, 45 fokos, meredek parttal semmiféle turizmusnak nem adnak lehetőséget (354-358).
nem is maradtunk sokáig, elindultunk északnak Magyarvistára.
Kicsit az orrunk után mentünk, Roska, Magyargyerőmonostoron át, végül nagyon jól sült el a rövidebb út választása.
Magyargyerőmonostoron múltkor voltunk, így most csak átszaladtunk (amennyire a szénásszekértől lehetett, 360), üdvözöltük a szép templomot (362), és még egy-két érdekességet lefényképeztünk (364, 368).

312	314	316	318	320
324	325	326	327	328
330	333	334	335	338
340	342	344	346	348
350	352	354	356	358
360	362	364	368